Évről-évre visszatérő rendezvényekről, ünnepekről, versenyekről és még sorolhatnám tovább mennyi iskolai eseményről szóló cikk került már az iskolaújság oldalaira. Mindezekről olvasva jóérzés, büszkeség vagy éppen szép emlékek sora keríti hatalmába az olvasót, legyen az szülő, diák vagy nevelő.

Mégis, amikor felkérést kaptam arra, hogy írjak néhány gondolatot iskolánkban évente kétszer megszervezésre kerülő papírgyűjtésről úgy éreztem, végre eljött az idő. Végre ez a megmozdulás is olyan horderejűvé nőtte ki magát, amelynek elismerése szót érdemel.

Ősszel és tavasszal, amikor kiírásra kerül a papírgyűjtés, mint a méhkaptár dolgozói, tanulók, szülők, sőt nevelők is egy emberként kezdenek szorgoskodni. Mindenki saját tantermébe hordja, viszi a kisebb, nagyobb újságkötegeket. Egy a cél: az osztályonkénti versenyben minél közelebb kerülni a képzeletbeli dobogó első három fokához. A beszállított papírmennyiségeket iskolán belül is lemérve, megszületik az eredmény. Van győztes is és van nyolcadik helyezett is. Mégsem szomorú senki, mert valahol mindenki nyer. A Felső-bácskai Hulladékgazdálkodási Rt.-vel a közelmúltban megkötött szerződésnek köszönhetően az általuk elszállított papírokból befolyt összegből nemcsak a győztes, hanem mindenki részesedik. Sok játék, könyv került már megvásárlásra ebből a pénzből.

Külön említést és köszönetet érdemel Krammer János, aki hosszú-hosszú évek óta rendelkezésünkre bocsájtja azt a mérleget, amellyel az osztályonkénti verseny mérése történik.

Végezetül egy örömteli eseményről hadd számoljak be. A téli szünet után felkeresett bennünket a fenti részvénytársaság egyik vezetője, azzal a hírrel, hogy a városi papírgyűjtés versenyén második helyezést ért el általános iskolánk. Ennek elismeréseként egy nagyobb összegű vásárlási utalványt nyújtott át. Biztos, hogy ez az eredmény és elismerés is szerepet játszik majd abban, hogy a papírgyűjtésnek még hosszú ideig létjogosultsága lesz az iskola közösségi életében.